Pokhara belvárosában
 

forgó imamalom


Nepáli idő:





imamalom 

Elérhetőségem: welcome2nepal@ hotmail.com

Utazási tanácsok
Mindenkiben számos kérdés merül fel, mikor először készül Nepálba. Mire is számítsunk egy olyan országban, ahol a mienkétől teljesen más a kultúra, mások az emberek, a szokások, a környezet, a klíma és ráadásul a 'világ végén' van? Saját tapasztalataim alapján és Narayan megjegyzéseivel kiegészítve leírtam ide mindazokat a tudnivalókat, amelyekkel jó, ha tisztában vagyunk mielőtt elindulunk Nepálba. Egyet azonban előre elárulok, nem a világ végére megyünk ;) - Nóri -

Vízum Ivóvíz, melegvíz Taxi, riksa
Magyar külképviselet Öltözködés Alkudozás
Valuta, fizetőeszközök Ételek Borravaló
Pénzváltó Oltások, malária Adakozás, kéregetők
Posta,telefon, internet Gyógyszerek Viselkedés templomokban
Eletromos áram Nepáli szokások, viselkedés Biztonság

Vízum
A magyar turisták vízumkötelesek Nepálban. A vízumot nem szükséges előre beszerezni, erre lehetőség van érkezéskor a katmandui repülőtéren vagy a határátkelőhelyeken. Egy űrlapot kell kitölteni és egy igazolványképet csatolni hozzá.
Díjak: 25 USD, ami 15 napi tartózkodásig érvényes többszöri belépéssel is (multiple entry visa), 40 USD, ami 30 napig érvényes, 100 USD, ami 90 napig érvényes. 10 év alatti gyermekeknek ingyenes a vízum.
Vízumot meg lehet hosszabbítani (2 USD/ nap), de összesen max. 150 napot lehet maradni Nepálban 1 évben ilyen vízummal.
Másfajta vízumokról információkat a Nepáli Belügyminisztérium honlapján találhatsz:
http://www.nepalimmigration.gov.np/?page_id=80

Magyar külképviselet
Külföldi útikalauzok melegen ajánlják, hogy a biztonság kedvéért, ha valami ér minket Nepálba, jelentsünk be magunkat az ottani követségen. Sajnos Nepálban nincs magyar nagykövetség, csak tiszteletbeli konzulátus. A legközelebbi nagykövetség Delhiben, Indiában van, ha valakinek ilyesfajta segítségre lenne szüksége Nepálban, íme az elérhetőségük:

Magyar Nagykövetség Indiában:

Nagykövet: Bus Szilveszter
Cím: 2/50-M, Niti Marg,Chanakyapuri New Delhi - 110021
Tel.: (00)-(91)-(11)-2611-47-37
Fax: (00)-(91)-2688-67-42
Email: mission.del@kum.hu
Mobil: (00)-(977)-(7)-985-103-1351
Honlap: www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/IN/HU
Konzuli információk: http://www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/IN/hu/Konzuliinfo/

Tiszteletbeli konzulátus Nepálban:

Tiszteletbeli konzul (honorary consul of Hungary Nepal) : Arun K. Chaudhary

Cím: Chaudhary Towers, Jhamsikhel, Lalipur, Nepal
Tel. : (977)- 1-5545891-95 mobil: (977)-9801200789
Email: info@hungarianconsulate.org.np
Weboldal: http://www.hungarianconsulate.org.np

Oltások, malária
Nepálba nincs kötelezően előírt oltás.
A Nemzetközi Oltóközpontban (1097 Bp., Gyáli u. 2-6.) 5 féle oltást ajánlanak:
hepatitis A és B, tetanusz, tífusz és meningococcus okozta agyvelőgyulladás ellen. Ezeket az oltásokat a fenti címen és a megyei ÁNTSZ-eknél lehet megkapni. Az oltásokat érdemes az utazás előtt legalább 1 hónappal beadatni, hogy a kellő védettség időben kialakuljon.
Maláriával kapcsolatban eléggé eltérő vélemények forognak közszájon. Az ÁNTSZ-nél az ottani 'nagy könyv' szerint ajánlatos szedni a gyógyszert megelőzésre, ha Nepál déli (Terai) területeire megyünk. Nepáliak szerint az országban már hosszú évek óta nincs maláriaveszély hála az 50-60-as években DDT-vel végzett irtásoknak. Katmandu, Pokhara és a Himalája régiója teljesen biztonságos ilyen szempontból, mivel itt nagyobb a tengerszintfeletti magasság, s ez nem kedvez a szúnyogoknak. A turisták által igen kedvelt Chitwan Nemzeti Parkban (amely szintén a déli Terai területén található) a maláriaveszély igen csekély, csupán az esős (monszun) évszakban emelkedik némileg ennek a rizikója. Malária ellen nincs védőoltás, hanem a megelőzésre tablettát lehet szedni, amit csak receptre lehet kapni (Lariam).
Fontos ezenkívül még a szúnyogcsípések megelőzése szúnyogriasztókrémek, moszkitóháló, megfelelő ruházat használatával. (A szúnyogok más betegségeket is terjeszthetnek.) Moszkitóháló Chitwan-ban minden szállodában van az ágyakhoz. A dzsungelben ajánlatos világos színű, hosszú ujjú ruha és hosszúnadrág viselete.

Fel


Gyógyszerek
Amit mindenkinek ajánlunk, az a különböző hasmenésre való szerek (Imodium, Lopedium, széntabletta, Smecta por, stb. ki mire esküszik). Egyáltalán nem törvényszerű azonban, hogy hasmenést kapjunk Nepálban, ha betartjuk az alapvető higiéniai szabályokat, de az egzotikus országokba utazóknál ez a leggyakrabban előforduló megbetegedés. Saját belátás szerint fájdalom- és lázcsillapító, sebkezelőszerek, sebtapaszok, görcsoldó, Ca-tabletta.
Ha esetleg valami komolyabb baja lenne valakinek, nem kell megijedni, megfelelő orvosi ellátás és gyógyszertár Nepálban is van. Legalapvetőbb gyógyszereket a Thamelben pl. szupermarketek is árusítanak, olcsóbban mint nálunk.

Valuta, pénzváltás, fizetőeszközök
Nepálban a nepáli rúpia (NPR) az általánosan elfogadott fizetőeszköz, de ne csodálkozzunk, ha valahol indiai rúpiát (INR) kapunk visszajáróként. Ez normális, mi is fizethetünk vele (bár városokon kívül nem örülnek neki), de legyünk tisztában az átváltással, ami állandó: 1 INR = 1,6 NPR .
Nepáli rúpiát csak Nepálban tudunk váltani. Leginkább amerikai dollárt és eurót érdemes Nepálba vinni, de más 'kemény' valutát is váltanak az ottani pénzváltók. Pénzváltóból tucatnyi működik a turistafrekventált helyeken, nem muszáj rögtön a reptéren beváltani mindet.
Trekkingútvonalakon viszont egy-két hely kivételével nincs pénzváltás!
Külföldi valutával csupán a nagyobb hotelekben, éttermekben, boltokban lehet fizetni. Bankkártyával való fizetés egyelőre kevés helyen működik. Bankjegykiadó automatából pár akad Katmanduban és Pokharában, a Visa és MasterCardokat elfogadják. Utazási csekkeket sok helyen elfogadnak.
Készpénzes fizetéskor nagyon gyakran előfordul, hogy nagyobb címletű bankjegyekből (500, 1000 Rs) kisebb üzletek, árusok, taxisok nem tudnak visszaadni, ezért ilyen esetekre tartalékoljunk egy kis aprót.

A nepáli rúpia árfolyama jelenleg (2015.01.08) 102 Rs/1 USD, és 121 Rs/EUR, tehát kb. 2,6 Ft egy nepáli rúpia.
A mindenkori aktuális árfolyamot lásd itt: Pénzváltó

Bankjegyek: 5,10,20,50,100,500,1000Rs és érmék: 1 és 2 Rs (A képen még volt 1 és 2 rúpiás bankjegy, már kivonták őket a forgalomból)

Nepáli rúpia bankjegyek és érmék

Posta, telefon, internet, wifi

Posta: Levelek, képeslapok Magyarországra kb. 2-3 hét alatt érkeznek meg Nepálból. Bélyeget többnyire lehet kapni a képeslapárusítóhelyeken is, de feladni csak a postahivatalokban lehet, utcai postaláda nincs.

Mobiltelefonálás: mindegyik magyar mobilszolgáltató telefonja (roaming) működik Nepálban.

Normál telefon: utcai telefonfülkék sincsenek, de sok olyan üzlet van, ahonnan lehet 'nyilvánosan' telefonálni külföldre is. Néha lassan jön létre a kapcsolás Magyarországgal, de működik és nem is olyan drága (kb. 40-50 Rs/perc). Jobb színvonalú szállodákban a szobából is lehet telefonálni, ez természetesen valamivel többe kerül.

Internet: internetcafé vagy ingyen WIFI most már egyre több szállodában és étteremben van. Viszont sokszor gyenge a hálózat. Internetcafé sok helyen van és nem drága (2 Rs/perc).


Fel


Elektromos áram
Nepálban ugyanaz mint nálunk, 230 V/ 50 Hz. Szállodákban a konnektorok használhatóak, nem kell átalakító.
Áramszünet gyakori, mostanában 14-16 óra naponta!!! Pontos menetrendje van, hogy mikor van áramszünet, a helyiek ezt tudják és készülnek is rá. Városokban sok helyen, szállodákban, éttermekben, üzletekben is van generátor vagy invertert használnak, így ott ez nem jelent nagy problémát. Máshol viszont marad a gyertya, elemlámpa.
A hegyekben a menedékházakban általában nincs a szobákban konnektor, és nagyfogyasztású készülékeket sem lehet használni. Az áramot itt többnyire napelemekből vagy mini-vízerőműből nyerik.

Fel

Ivóvíz, melegvíz
Csapvizet fogyasztásra sehol nem ajánljuk. Palackozott vizet lehet venni mindenhol kb. 20 Rs egy liter, falvakban és a hegyekben ennél drágább lehet. Ha nincs lehetőségünk vásárolni, akkor a csapvizet mindenképpen forraljuk fel vagy valamilyen fertőtlenítőszert tegyünk bele fogyasztás előtt. Csapvízzel nyugodtan mosakodhatunk és fogat moshatunk (egyéni tapasztalat). Hegyi források vizét, mégha az ottlakók azt isszák, akkor sem ajánljuk a turistáknak. Hegyi menedékházakban bizonyos magasság felett már nem visznek fel palackozott vizet, de lehet venni forralt vizet a kulacsunkba. Melegvíz fürdéshez Katmanduban és Pokharában a szállodákban van, de nem mindig, legtöbb helyen napenergiával melegítik (tetőn óriás fekete tartályokban), ezért korlátozott mennyiségben áll a rendelkezésre, és a hőmérséklete is inkább meleg, langyos, de sosem forró. A hegyi lodge-okban, menedékházakban is létezhet hasonló megoldás, de nagyon szerencsésnek érezhetjük magunkat, ha nekünk is jut belőle.

Öltözködés
A ruházatunk kiválasztásánál a célszerűségen túl legyünk kicsit arra is tekintettel, hogy a nepáli (ázsiai) öltözködési norma konzervatívabb, mint a miénk. Javasoljuk mindkét nem részére a visszafogott öltözködést, tehát ami nálunk hűde 'szexi' ruha, Nepálban nem fog éppen tetszést kelteni, az emberek furcsán néznek az ilyen öltözködésű külföldiekre. Konkrétan: nőknél rövid, combot nem takaró szoknya, vállat nem takaró póló, blúz, top, bikini az utcán, férfiaknál meztelen (póló nélkül) felső test, szűk testhez simuló nadrág.
Fel

Ételek
A nepáli éttermekben a turisták által látogatott helyeken a helyi ételek mellett megtalálhatók számos világkonyha specialitása is, nem kell tehát annak sem aggódnia, aki nem rajong az ázsiai ízekért. Lehet pizzát, sült krumplit, hamburgert, szusit, olasz tésztát, kínai chow mei-t, tandori csirkét, palacsintát, banános zabkását, steaket, almás pitét és még nagyon sok más európai kaját enni, sőt láttam olyant is, hogy egy helyen gulyást is hirdettek, de aki tényleg meg szeretné ismerni ezt az országot, annak muszáj legalább egyszer kipróbálnia a nepáliak mindennapi ételét, a dhal baat tarkarit. Ez főtt rizs (baat), curry-s zöldségekkel (tarkari), lencsés öntettel (daal), csípős savanyúságfélével (achar) és papad-dal (chipszerű lepény). Az itt leírt a vega-változat, de készítik hússal is. A másik helyi finomság, amit feltétlenül próbáljatok ki, a tibeti eredetű momo. Ez leginkább a tortellinihez hasonlítható, de nagyobb és többféle töltelékkel készítik és csípős-fűszeres mártással kínálják. Italok közül a nepáli tejes teát (masala tea, milk tea) kóstoljátok meg, ami bivalytejjel készül, kicsit fahéjas(?) íze van, nagyon finom. Ha hideg italra vágytok, akkor igyatok lassi-t, ami joghurt-kefirszerű nagyon frissítő ital, van natúr változata és gyümölcsös (banános, mangós stb.) is.


Dhal baat tarkari
Dhal baat tarkari

Borravaló
A borravaló (baksis) itt is létezik: éttermekben kb. 10%-ot adnak, de nem feltétlenül muszáj, viszont fontos adni az idegenvezetőknek, túravezetőknek, teherhordóknak pár dollárt naponta (vagy olyan ruhát, amire nincs már szükségünk), de csak ha meg voltunk elégedve a munkájukkal. Lehet adni bármi más számukra hasznos dolgot is, pl. óra stb. De pl. taxisofőrnek, borbélynak nem szokás borravalót adni. Aki segít vinni a csomagokat a reptéren, hotelben, az is elvárja.
Fel

Alkudozás
Az alkudozás az árakból általánosan bevett szokás Nepálban. Kivételt képeznek az élelmiszerek (kivéve piac), belépőjegyek, viteldíjak, benzin, az olyan boltok, ahol árcímkézik az árukat. Reálisan alkudozzunk, nem illik túl alacsony árat kérni és aggresszívan alkudozni. Sajnos nekem is volt már olyan negatív tapasztalatom, hogy nyugati turisták képesek néhány rúpián alkudozni, ami számukra szinte jelentéktelen összeg.

Taxi, riksa
Taxizás Nepálban elég olcsónak számít, ha nem vágnak át. Nagyon sok taxi fut Katmanduban és Pokharában, a személygépkocsik nagyrésze taxi, fehér Suzuki-Maruti. Kétféle módon fizethetünk: a taxióra állása alapján vagy előre megállapodunk a sofőrrel, hogy mennyiért visz el egy adott helyre. Ez utóbbi legalább nem tartogat nagy meglepetést, mert nem visz el a sofőr nagy kerülőútra. Tájékoztató árként: Katmandun belül max. 500 Rs-ból a legtávolabbi pontra is eljuthatunk normálesetben. Riksák Katmandu régi belvárosában közlekednek, rövidebb távon használják őket, egyszerre 2-3 fő ülhet bele. Viteldíj megállapodás kérése. Egyszer mindenképpen érdemes kipróbálni, nekem nagy élmény volt. :)
Fel

Nepáli szokások, viselkedés

Köszönés: külföldiektől elfogadott, hogy 'Hello'-t köszönnek, de a nepáli emberek jobban örülnek, ha nepáliul köszönünk nekik 'Namaste'-t (ejtsd: námásztéé), miközben tenyerünket összetesszük, mintha imádkoznánk. Ez mehet mindenkinek, kortól, nemtől függetlenül, minden napszakban. Elköszönéskor egyszerű 'bye' is elég.


Namaste!

'Köszönöm': dhanyabad (e:dányábád). Nepálban a 'köszönöm'-öt nem használják olyan gyakran, mint nálunk. Elég, ha csupán akkor mondjuk, ha valakinek valamiért nagyon hálásak vagyunk. Szimpla dologokért, pl. vásárláskor egyáltalán nem kell mondani, ez furcsán hangzik nekik. És viszont: ne vegyük zokon, ha valakinek adunk pl. ajándékot, és nem mond semmi köszönetfélét. Sőt még azt se furcsáljuk ilyenkor, ha a megajándékozott nem mutat különösebb örömet sem, ez nem azt jelenti feltétlenül, hogy nem örül a kapott dolognak. Más szituációkban is megfigyelhetjük, hogy az érzelemkimutatás náluk nem olyan erőteljes, mint a mi kultúránkban.

Igen-bólintás: van egy nagyon furcsa szokásuk a nepáliaknak, ami engem sokszor zavarba ejtett, még akkor is, mikor már tudtam a jelentését. Sokan a beleegyezésüket nem előrefelé bólogatással fejezik ki, ahogy mi, hanem egy oldalra biccentéssel és enyhe vállrándítással. Ez bennem mindig olyan érzést keltett, hogy az illető egy bizonytalan inkább 'nem' választ ad. Pedig pont az ellentétje, minden bizonytalanság nélkül.

Puszi, csók, ölelkezés, kézfogás stb.: a férfi-nő közötti vonzalom kimutatása, még házaspárok esetében sem szokás Nepálban. Nyilvános helyen csókolózni, puszit adni, átölelni valakit, kézenfogva sétálni és hasonló dologok mind nagyon megbotránkoztatóak a nepáliak számára, mégha külföldiek teszik is. Nem szokás a pusziadás sem, kivéve kisgyereknek. Viszont elfogadott, ha két fiú, férfi kézenfogva sétálnak, ez nem jelenti azt, hogy homoszexuálisak.

Szenttehén: Nepálban zömében hindu emberek laknak, akik nem esznek marhahúst, és szent állatként tisztelik a teheneket. Fogadjuk el ezt a szokásukat, ne zavarjuk meg az utcán kószáló vagy békésen ücsörgő állatokat, ha utunkba kerülnek, várjuk meg, míg odébb állnak vagy kerüljük ki őket, s nem illik átlépni sem rajtuk. Vannak olyan főleg turisták által látogatott éttermek, ahol marhahúst is lehet enni. Ha nepáli emberek is vannak a társaságunkba, tiszteljük őket annyira, hogy ne akkor rendeljünk magunknak steak-et.

Tehén jön le a lépcsőn

Közlekedés: baloldali közlekedés van Nepálban, igaz gyakran nem úgy tűnik, hanem káosznak. Sok helyen nincs külön járda a gyalogosoknak, és a szűk utcákon rengeteg jármű jár. Néha úgy tűnik kész életveszély pl. átmenni az út túloldalára, és az itthon bevált balranézek-jobbra nézek- megint balra szabály nem alkalmazható. Ilyenkor ajánlatos határozottan elindulni a célunk felé, nem szabad megtorpanni és megijedni, hogy elütnek, le fognak fékezni vagy meg is állnak, és szidni sem fognak minket. A dudát sokkal gyakrabban használják olyan értelemben, hogy 'vigyázat, itt jövök!', nem kell tőle megijedni.

Káromkodás, szitkozódás, hangos szóváltás: egyáltalán nem jellemző, sőt kifejezetten kerülendő.

Étkezéskor: a nepáliak nem nagyon használnak evőeszközöket (persze éttermekben van), hanem kézzel esznek, és csakis jobb kézzel, mivel a bal piszkosnak számít. (Evés előtt természetesen kézmosás kell.) Piszkosnak számít az az étel is, amit valaki akár véletlenül is szájával megérintett, pl. amibe már beleettünk, abból nem illik másokat is megkínálni, közösen használt eszközöket, pl. vizes kancsó, merőkanál, nem illik szájba venni stb. Nagyon illetlen dolog evés közben fingani. A böfögés rendben.

WC-használat: Nepálban (és sok más ázsiai országban) a vízöblítős WC nem igazán elterjedt. Szállodákban többnyire ilyen van, de máshol a pottyantós fajta. Külföldiek sokszor félreértik ennek a használatát, ezért itt adok némi instrukciót a kellemetlenségek elkerülése végett. A pottyantós wc-nél is van wc-kagylószerűség, aminek a két szélére kell állni/guggolni és minél jobban a lyuk felé célozni. Ha nem sikerül pont bele, nem gond, többek között ezért van mellettünk a kis vödör víz vagy kancsó, hogy azzal leöblítsük. Nepáliak, mivel nem használnak wc-papírt, ezzel a vízzel öblítik le a hátsófelüket is (balkézzel, ezért számít piszkosnak és nem esznek vele). Ha wc-papírt használunk, azt ne dobjuk bele a lyukba, mert könnyen eltömődhet, hanem általában van ott egy erre a célra rendszeresített vödör.

Tika a homlokonTika: a piros pötty a hindu nők homlokán. Többnyire a make-up része, a férjezett nőknek a homlok tetején a hajválasztékban is van piros vonás. Egyes ünnepekkor férfiak és gyerekek is kapnak tikát a homlokukra, ami az áldás jele.

 


Éjszakai élet: Nepálban az emberek többsége este 9-10 óra tájban már alszik, reggel pedig korán kel. Éjszakai élet ezért nincs, mozi, disco, üzletek is korán zárnak, kivéve a turistanegyedekben, ahol az éttermek 11-ig nyitva vannak. Taxik vannak éjszaka is, de dupla áron.

Ajándékozás: aki ajándékot kap, az nem nézi meg az ajándékozó szeme előtt. Általában ha adunk valakinek valamit, jobb kézzel nyújtjuk át, és ha kapunk valakitől valamit, két kézzel nyúlunk érte.
Fel

Viselkedés templomokban, szenthelyeken
Néhány dolog, amivel a turisták általában nincsenek tisztában:

- Buddhista sztúpák (csorten) és imamalmok (mani) körül óramutató járásával megegyező irányban járunk.
- Hindu és buddhista templomban, szentélyekben mindig vegyük le a cipőnket a bejárat előtt.
- Sok hindu templomba nem lehet turistáknak (nem hinduknak) belépni.
- Ha egy lámához megyünk, illik neki egy fehér sálat (khata) vinni ás átadni a bemutatkozáskor (ez tibeti boltokban beszerezhető)
- Templomokban, szentélyekben, kegyhelyeken és környékén ne dohányozzunk.
- Fényképezni nem mindenhol szabad, erről győzödjünk meg előtte. Ha embereket fotóznánk, előbb mindig kérjük hozzá a beleegyezésüket. Ne próbáljunk mindenáron alkalmi lesifotósként tündökölni, a téma megválasztásánál tartsuk tiszteletbe a más emberek magánéletét. Nyugati emberek számára érdekes lehet, hogy pl. vidéken a nők is nyilvános kutaknál fürdenek, mosnak vagy a halottakat máglyán égetik el. De gondoljunk csak bele, milyen érzés lenne számunkra, ha pl. nagymamánk temetésén egy japán turistacsoport kattogtatna mellettünk.
Fel

Adakozás, kéregetők
Nepálban járva nagyon gyakran találkozhatunk adománygyűjtőkkel, kéregetőkkel és itt nemcsak a koldusokra gondolok. Az ember olykor adna is valamit, de elbizonytalanodik, hogy kinek is adjon, mert mindenkinek azért mégsem tud. Pár jótanács erről:

- Utcán koldusoknak, utcagyerekeknek ne adjunk pénzt, mert ezzel azt tudatosítjuk bennük, hogy ez egy megélhetési forma, nem ösztönzi őket arra, hogy valamilyen munkával keressék meg a megélhetéshez szükségest.

- Külföldieket szeretik leszólítani angolul jól beszélő, megnyerő modorú férfiak különösen a Thamelban, akik aztán előadják különféle megható történeteket, amivel pénzt csikarhatnak ki.
Én olyannal találkoztam (ugyanezt mástól is hallottam) hogy otthon a kisbabának nincs tej, a tejpor milyen drága, de ha én vennék 2 dobozzal, az 1 hónapig elég lenne neki, mennyire jó lennaz a babának!. Persze nem pénzt kér tőlem, hanem hogy lássam, tényleg arra kell a pénz, itt van egy kis bolt, ahol én megvehetem a tejport helyette. Később már én is rájöttem, hogy a tejpor nem kisbabának való és jóval többet fizettem érte, mint a normál ára. Hogy tényleg kisbabának kellett-e a tejport, nem tudom, nem valószínű. Gondolom, összedolgoztak a boltossal.

- Ha falvakon keresztül túrázunk, előfordul, hogy gyerekcsapatok kísérnek minket egy darabon. 'Give me sweet, give me chocolate! ' ezt a formulát ismeri mindegyik. Nagyon boldogok, ha kapnak valamit a turistáktól, lehet az bármi apró mütyür. Cukorka, csoki helyett (amely rontja a fogukat) jobb ha egy-egy ceruzát, tollat, apró játékfélét, lufit, matricát, színes képecskét stb. adunk nekik, esetleg gyümölcsöt. Nagyon sokan örülnek a használt ruháknak is. Narayan szokta mesélni, gyerekkorában mennyi szép, 'nyugati'játékot, amit addig nem is láttak ők, pl. dömpert, matchbox-ot, és ruhákat is kaptak a turistáktól. Manapság viszont sok a 'budget turista', aki sehol nem ad semmit.

Give me sweets! kéregető gyerekek
Itt még én is cukorkát osztogattam

- Iskolás gyerekek gyakran gyűjtenek pénzt különböző jótékonysági célokra, pl. iskolaszerek vásárlása, utak javítása, építése, ivóvízvezeték javítás. Különösen Tihar ünnep környékén (okt-nov.) szokás, hogy gyerekek csoportosan körbejárnak, énekelnek és adományokat gyűjtenek. Ilyenkor többet-kevesebbet mindenki ad nekik.

- Sok helyen láthatók adománygyűjtő dobozok (Donation box), pl. templomok, kolostorok, kórházak bejáratánál. Ezeknél feltüntetik, milyen célra gyűjtenek. Komolyabb összegű adományokat érdemes inkább alapítványoknak, oktatási és szociális intézményeknek, árvaházaknak adni.
Javasolom, hogy pénz helyett inkább mi magunk vegyük meg, amire úgy gondoljuk, hogy jól jöhet az intézménynek, így biztosak lehetünk benne, hogy az általunk támogatott célra fordítódik a pénünk. Sok szegény iskola van, ahol nagyon örülnek az iskolai felszereléseknek (füzet, ceruza, toll, kréta, szemléltető eszközök), ezeket ott Nepálban is be lehet szerezni. Árvaházaknak használt gyermekruhákat (vagy akár ott helyben olcsóbban megvásárolt új ruhákat), játékokat, sporteszközöket (labda, tollasütő, stb.), iskolaszereket vagy gyümölcsöt vihetünk.


Fel