Mi a trekking?
A himalájai trekking általában több napos-hetes gyalogos túrát jelent, amikor is egy településről útnak indulunk és hegyeken-völgyeken, apró falvakon keresztül, folyók, patakok mentén vezető gyalogösvényeken vándorolunk hol felfelé, hol lefelé, de legfeljebb 5500 méterig. Hegymászótudás és -felszerelés nem szükséges a trekkingen. Csupán megfelelő fizikai kondíció és kitartás.
A trekkingútvonalak Nepál egyik legfőbb turisztikai vonzerejét jelentik, egyben ezek az ösvények biztosítják az egyetlen összeköttetést az ország számos elszigetelten fekvő kis települései között. A ’trekking’ a 60-as évekig nálunk teljesen ismeretlen fogalom volt, mára pedig sok turista csak ezért jön ide.

Miért jó Nepálban trekkingre menni?
A nepáli trekkingek sokak számára egy életre meghatározó élményeket nyújtanak. Ennek legfőbb tényezői:
LÁTVÁNY
A 14 legmagasabb hegy közül 8 Nepálban található és ha ezeket közelebbről szeretnéd látni, hát oda kell gyalogolnod. A trekking során a hegyeken kívül még jócskán akad látnivaló. Gyalogolhatsz alacsonyabban elterülő trópusi erdőkből egészen fel a hegyi rétekig és jeges gleccserekig, tavasszal milliónyi virágzó rododendron bokor sűrűjében, miközben számos ritka madárfajt is megfigyelhetsz.
VÁLTOZATOSSÁG
A vidék Nepálban szinte folytonosan lakott. A nepáli emberek többsége nem a városokban, hanem az apró falvakban él. Még a magas hegyekben is kőházakból álló kis települések és jaklegelők tarkítanak minden adódó sík földdarabot.
A trekking vonzerejét pont az adja, hogy közvetlen bepillanást nyerhetünk az itteni emberek életébe, akik pusztán a földművelésből élnek és csak néhány olyan dolgot vásárolnak a megélhetéshez, mint pl. szappan, petróleum, papír és gyufa. Minden nem helyben előállított árut nagy bambuszkosarakban hozzák ide mezítlábas hordárok.
A magasabb hegyvidéken inkább serpák, magarok, gurungok és tamangok lakta falvakon át vándorolhatunk, az alacsonyabb helyeken pedig bráman, csetri és nevár településekben gyönyörködhetünk. (Ők tartoznak Nepál legfőbb népcsoportjai közé.)
A túrázókat mindig meglepi a helyiek barátságossága, akikkel a gyalogösvények mentén találkoznak. Különösen a hegyi emberek vendégszeretete és lenyűgöző kultúrája teszi a trekkinget Nepálban egy igazán különleges élményű hegyvidéki vakációvá.
KÖZBIZTONSÁG
Elmondható, hogy trekkingre menni Nepálban relative biztonságos tevékenység. Lopás, rablás, támadás, a nyugati civilizáció és sok ázsiai ország minden problémája eddig még kevésbé ismert Nepálban. Sajnos ezek a dolgok változnak, és a trekkingen is óvatosabbnak kell lennünk, mint régebben. Tanácsos az értékeinket (pénz, fényképező, mobil stb.) mindig magunknál tartani, ne hagyjuk a szobába vagy bárhol felügyelet nélkül.
MAGASSÁG
A trekking nem hegymászás, de arról ne feledkezzük meg, hogy ahol a Himalája kezdődik, ott végződnek más hegyek. Bárhonnan is indulsz el, a trekking útvonal nagyrésze 1000-3000 méteres magasságban halad, de pl az Everest alaptáborba 5545 méterig megy fel az út. Többnyire azonban 1500-2500 méter közti magasságban fogtok túrázni. Ebben a régióban mindenhol jól kiépített ösvények vezetnek a falvakon  és a hágókon át. Még magasabb helyeken is vannak időszakosan lakott települések, amelyeket a pásztorok lakják nyáron, így az ösvények, bár néhol kevésbé jártak, mindig megvannak. Minden túraösvény járható kötél és hegymászótudás nélkül. Ritkán előfordulhat, amikor havazik, magas hágóknál szükség lehet biztonsági kötél a kísérőknek vagy hordárnak, ha mély a hó, de alpin technika szinte soha nem kell egy hagyományos trekkingen. Aki szokott hegyekben túrázni, annak elegendő tapasztalata van már egy nepáli trekkinghez is.

Mikor menjünk trekkingre?
Nepálban egész évben lehet trekkingre menni, de a legalkalmasabb időszak októbertől májusig tart.
A nyári hónapokban a monszun miatt, amely nagyjából június közepén kezdődik és szeptember közepéig tart, nem túl kellemes túrázni a nagy melegben és a sok esőben (csúszós lépcsők, piócák). Az esőfelhők és  a köd eltakarhatják a jó kilátást a  hegyekre. Ez az időszak a lelkes botanikusoknak igen kedvező, mivel a magasabban fekvő völgyekben és réteken dúsan virágzó növényzetet találnak. Monszun alatt persze nem minden nap esik az eső. Ekkor a legnépszerűbb trekking útvonalakon sincsen sok turista, és vannak akik, ezért szeretnek ilyenkor jönni. Az Annapurna-kör felső része, Marfa, Jomson és Muktinath környéke ilyen szempontból szerencsésebb választás, mert a monszun már nem ér el ezekre transz-himalájai területekre. Ajánlatos a nyári időszakban rovarriasztószereket magunkkal vinni.
Ősz a legszerencsésebb évszak, remek az időjárás és a kilátás is a legszuperebb.
Január és februárban hidegebb idő van, néha még a hó is esik magasabb részeken. Ilyenkor a hágókat lezárják, nem lehet átjutni. A menedékházak egyrésze bezár a téli hónapokban. A kilátás azonban kitűnő általában. Ezek a hónapok ideálisak trekkingre azoknak, akik jó felszereléssel bírnak és 3000 méter alatt maradnak.
Február végén kezdődik a tavasz, amely kimerítő túrákat kínál a madarak, virágok  és természet csodái iránt érdeklődőknek. Számtalan vadvirág és rododendronerdők borítják végig a hegyoldalakat 2000 méter felett.
Április és május az expediciós szezon, ez a legalkalasabb időszak magas hegycsúcsok megmászására. Az alacsonyobb helyeken elég meleg van, de a pára zavarhatja a kilátást a hegyekre. 4000 méter feletti magasságban már remek a kilátás és a hőmérséklet is enyhe még éjszaka is.

Egyedül vagy kísérővel induljunk el?
Sokak kérdezik tőlem, hogy veszélyes-e egyedül elindulni túrára?
Függetlenül attól, hogy hová megy a túra, a következőket tanácsolom:

Teljesen egyedül senkinek sem javaslom, hogy elinduljon. Egy tapasztalt túrázót is érhetnek előre nem látható események (pl. váratlan rosszullét, bokaficam, rándulás, hirtelen időjárás-változás, megrongálódott útszakaszok stb.), amikor jó, ha van mellette egy társ, aki segítségére lehet, vagy segítséget hozhat.

Aki egyedül utazik Nepálba, annak javaslom, hogy ott helyben csatlakozzon akár egy utazási irodán keresztül egy szervezett csoporthoz, vagy akár saját maga is kereshet túratársa(ka)t, akinek ugyanaz az úticélja. Másik megoldás, ha felfogadunk egy helyi kísérőt (guide-ot).
A biztonságon túl még azért is érdemes társaságot választani, mert a jó társaságban könnyebben telik az idő, élményeket is mennyivel jobb valakivel együtt megélni, mint magányosan. Ezenkívül Nepálban remek alkalom kínálkozik más országokbeli túrázókkal ismerkedni, idegennyelvet gyakorolni (nemcsak angolt!) stb.

Szervezett csoportoknak mindig van legalább 1 kísérőjük (hegyi vezető) és általában két túrázóra egy hordár, aki a felszerelést, poggyászt viszi, így a túrázó mentesül a súlyos terhek cipelésétől.

Egyéni túrázóknak is javasolt kísérőt (guide) és hordárt (porter) fogadni. Bár sokan ezen akarnak spórolni, de nem mindig éri meg. A kísérő nem csupán az utat mutatja meg (az általában elég jól látható), hanem segít a szálláshely keresésben, ismeri a terepet, tisztában van a helyi időjárási viszonyokkal. Nemcsak érdekes helyekre és látnivalókra hívja fel a turista figyelmét, hanem az adódó veszélyekre is figyelmeztet.
A hordár minden fizikai terhet levesz a túrázó válláról. Szálláshelytől szálláshelyig viszi a túrázó holmiját. Neki csupán az ivókulacsát és a fényképezőgépet kell vinnie.
Fontos: a kísérő nem hordár, és a hordár nem kísérő, tehát egyik nem végzi el a másik feladatát. Viszont vannak olyan ún. 'porter-guide', aki többnyire egy személlyel megy mint vezető/kísérő és közben viszi is annak a holmiját. Ennek a három kategória az árban is más.

Személyes történet: feleségemet is a spórolásnak 'köszönhetem'. Megismerkedésünk történetét ld. a Magamról c. oldalon. Röviden: Nóri és két másik társa amikor nekivágtak az ABC-treknek, úgy gondolták, hogy elég könnyű a hátizsákjuk, nem szükséges hordárt felfogadniuk. Bár Nórinak egy helyi ismerőse a túra előtt melegen ajánlotta, hogy hordárral menjen, mégsem így indultak el. Rögtön az első húzósabb lépcsőzés után rájöttek, hogy ezt így nem fogják bírni sokáig, és Dhampusban kerestek valakit, aki segített nekik tovább felfelé. Ez a VALAKI voltam én.

Hol lehet megbízható kísérőt és hordárt találni?
Bármelyik utazási irodában tudnak ebben segíteni. Ha nem bízol eléggé bennük, akkor még azt tudom javasolni, hogy a szálláshelyeden Katmanduban vagy Pokharában érdeklődj. Ott azért a tulaj saját ismerősét ajánlja, abban jobban bízhat az ember.

Trekking engedélyek
Nem kell engedély a fő trekking régiókban, mint pl. Annapurna, Everest, Langtang.
Ahová csak csoportos engedéllyel lehet bejutni ld. TAAN oldalán.
Dolpa, Kanchenjunga, Makalu és Upper Mustang régiókba csak regisztrált ügynökségek által szervezetten lehet menni.
Nemzeti Parkok területén 1000 Rs belépési díj fizetendő, kivétel az Annapurna régióban az ún. ACAP (Annapurna Conservation Area Project) díj ami 2000 Rs. Ezek kiváltása a helyszínen történik, egy db igazolványkép szükséges.

TIMS-kártya (TIMS-card)
A kártyát a túrázók biztonságának növeléséért és az illegális túratevékénységek visszaszorításáért hozták létre. A regisztráláskor megkérdezik a túrázóktól, milyen útvonalon mennek, a túra időpontját, és egy adatbázisba összegyűjtik. Ennek balesetek vagy természeti katasztrófák idején van jelentősége. Ilyenkor jobban tudják megszervezni a mentést, mivel tudják, hogy melyik területen hányan vannak, kiket kell keresni.
Mind az egyéni, mind a trekkingügynökségek által szervezetten túrázóknak ki kell váltania ezt a kártyát a túra megkezdése előtt.
Az egyéni túrázók zöld TIMS-kártyájának díja 20 USD-nak megfelelő nepáli rúpia.
A szervezett túrázók kék TIMS-káryájának díja 10 USD-nak megfelelő nepáli rúpia személyenként és túránként.
A kártya kiváltásához szükséges 2 db igazolványkép és az útlevél másolata.
A szervezett túrázóknak a szervező ügynökség váltja ki. Egyéni túrázók Katmanduban és Pokharában a NTB (Nepal Tourism Board) vagy a TAAN (Trekking Agencies Association of Nepal) irodáiban kaphatják meg.
A díjakból befolyt összegek egy alapban kerülnek, amelyből finanszírozzák egyrészt ennek az adatbázisnak a működtetését, másrészt a helyi infrastruktúra, a túraútvonalak javítását, a környezet megóvását.

Egészségügyi tudnivalók
Egészségügyi szempontból a trekking nem jelent különösebb kockázatot Nepálban, ha megfogadunk pár tanácsot.
A túrára légy felkészült testileg-lelkileg: legyen megfelelő a ruházatod, a felszerelésed és a kondíciód.
A túraútvonalakon csupán alapvető eü. ellátásra számíts. Súlyos megbetegedés vagy sérülés esetén azonnal vissza kell térni Katmanduba vagy Pokharába, hogy a megfelelő orvosi ellátásba részesülhess.
Az esetleges helikopteres mentés nagy költséggel jár, melyet nem fizet ki sem a nepáli kormány, sem a túrát szervező ügynökség, hanem a sérültnek kell állnia. Ezért ajánlott légimentést is tartalmazó biztosítást kötni.
A legfontosabb azonban, hogy vigyázz mindig magadra! Légy tekintettel az egészségi állapotodra, és tudatában a korlátaidnak!
Ügyelj arra, hogy megfelelően tiszta/tisztított és elegendő vizet fogyassz!
Magasabb helyeken erősebb a napsütés, használj fényvédő krémet, sapkát, napszemüveget!
Kisebb sérülések, horzsolások, hólyagok mindenkinél előfordulhatnak, ezért kötszer legyen nálad.

Ismerd a hegyi betegség tüneteit! (AMS= Acute Montain Sickness)
A hegyi betegség bárkinél előfordulhat fizikai erőnléttől, felkészültségtől függetlenül 2500 méteres magasság felett, különösen akkor, ha túl gyorsan megyünk felfelé.
Tünetei: émelygés, hányás, étvágytalanság, álmatlanság, tartós fejfájás, szédülés, zavartság, szórakozottság, tájékozódási zavarok, részegjárás, gyengeség, fáradtságérzés, nehéz lábak, láb- és arcdagadás, légzéskimaradás, szabálytalan légzés, vizeletmennyiség csökkenése.
Ezeket a tüneteket nagyon komolyan kell venni. Bármely fenti tünet jelentkezése esetén a további felfelé haladás súlyosbíthatja a beteg állapotát, sőt akár halálhoz is vezethet. Ezért az egyetlen módja a gyógyulásnak, ha lefelé ereszkedünk. Nem éri meg kockáztatni, vagy bármiféle tablettákban bízni.
Megelőzni a hegyi betegséget úgy lehet, ha naponta nem megyünk 300-500 méternél többet felfelé 3000 méteres szint felett és elég időt szánunk útközben a pihenésre és az akklimatizációra.
Készülj fel mentálisan is. Különösen hosszabb (több napos-hetes) túrákon a sorozatos napi terhelések, a monotonitás (órákon át tartó lépcsőzések, amikor muszáj a lépcsőkre figyelned, mert nem egyformák), a megszokott luxus (pl. fürdés, wc) és egyéb tevékenységek tartós hiánya feszültséget idézhet elő. Egy jó kis csapat vagy helyi vezető társaságában azonban sokkal könnyebben túl teszed magad ezeken.

Légy felelősségteljes túrázó!
Talán már Te is hallottál a Himalájában is előforduló környezetpusztításról, szemetelésről, folyók szennyezéséről, erdők kiirtásáról, stb. Az utóbbi években olyan szervezeteknek köszönhetően mint pl. a Sagarmatha Szennyezésellenőrző Bizottság és a Nepáli Hegymászó Társaság, számos nevelési program és takarítási kampány indult, amellyel a problémák egyrésze megoldódni látszik. A Himalája ökoszisztémája rendkívül törékeny és könnyű az egyensúlyát felborítani. Bizonyos kezdeményezések, mint pl. a nemzeti parkok terletén az italosüvegek betiltása, a biológiailag nem lebomló hulladékok mennyiségét csökkentette. Azonban még mindig sok a tennivaló, különösen a túrázók részéről. Ezért összeállították a felelősségteljes túrázás szabályait:

1. A 'dhal baat' elkészítése kevesebb tüzelőt igényel, mint más ételé. Kérjetek egyféle ételt egy étkezéskor.
2. Vigyél magaddal elegendő meleg ruházatot, ne hagyatkozz a melegedési lehetőségekre. Nézd meg, miként öltözködnek a helyi túravezetők, hordárok.
3. Kéregető gyermekeknek ne adakozz. Fizess méltányos árat az ételért, a szállásért és a szolgálatatásokért. Helyi termékek vásárlásával Te is segíted az ottani gazdaságot. Antik műkincseket ne vásárolj, ezzel az ország kultúráját károsítod.
4. Útközben a szemetedet gyűjtsd össze egy külön zacskóba. A biológiailag nem lebomló szemetet csak a gyűjtőedényekbe tegyél. A papírhulladékot körültekintően elégetheted.
5. Megfelelő ruhaviseletünkkel tiszteljük a helyi szokásokat: nők legalább lábszárig érő szoknyát vagy bő nadrágot viseljenek, férfiak hosszúnadrágot vagy legalább térdig érő rövidnadrágot. Kolostorokban mindenképpen hosszúnadrág viselése ildomos.
6. Ne mássz túl magara túl gyorsan. Ne túrázz egyedül. Túrázás előtt regisztrálj a TIMS-nél.
7. Emberek fényképezésekor légy tisztelettudó. Kérd a beleegyezésüket a fotózáshoz és ne kínálj ezért pénzt.
8. A használt WC-papírt égesd el. Szükségeleteid elvégzésénel kerüld el a szenthelyeket.
9. A szabadban ne fürödj meztelenül. Nők viseljenek melltől térdig eltakaró ruhát.
10. Szappant (még bio-lebomlót sem) vagy szappanos vizet ne engedj a vízfolyásokba. Melegvizet olyan helyen használj, ahol nem fával/olajjal fűtött kályhában melegítik. (Napmelegítők háztetőkön!)
11. A trekking alatt ne vásárolj palackozott vizet. Használj kulacsot és a víz tisztítására jódot.
12. A túraösvényről soha ne térj le, megelőzendő a talajeróziót.

fel